Hála Istennek egyre több magyar vadász kerekedik fel, hogy fegyverével külföldi országban vadásszon. A nemzetközi vadászkapcsolatok és a vadászturizmus örvendetes fejlődésnek indult az utóbbi időben. Átjárunk Szlovákiába egy-egy jó disznóhajtásra, de vannak, akik Észak Európába mennek jávort kergetni vagy éppen vadlibát lőni. Mindehhez új fegyver okmányokra van szükségünk.
Nemrég én is végig utaztam Európát.
Az úton velem voltak fegyverem is, amelyeket javíttatni vittem
Németországba a frissen kiállított európai fegyverútlevéllel. Nagy
dolog ez, hogy egy ilyen okmány birtokában, az Európai Unió területén
minden különösebb gond nélkül szabadon utazhatunk saját fegyvereinkkel.
A puskánkat berakjuk egy arra alkalmas tokba, zsebünkbe csúsztatjuk a
fegyverútlevelet és már mehetünk is. Ez ilyen egyszerű!
Csakhogy
az idáig vezető út Magyarországon elég rögös és hát - valljuk be
- sajátosan magyar is. A bajok akkor kezdődnek, amikor az állampolgár
az európai fegyverútlevél kiállítását kéri az illetékes
rendőrhatóságnál, ugyanis a legtöbb helyen, főként a vidéki
kapitányságokon, még nem igen találkoztak ilyesmivel. Ilyenkor a
rendőrség lelkiismeretes fegyverügyi előadója hosszas keresés után
előkapja a rendőrségi belő utasítást, amely rendelkezik az alkalmazandó
eljárás rendjéről, majd következik az utasítás gyors tanulmányozása.
Mivel a leírás nem teljesen világos még egy-két telefont is meg kell
ereszteni a budapesti Teve utcai központba, ahol talán tanácsot tudnak
adni, hogy mit és hova kell is írni azon a fránya EU fegyverútlevélen.
Mindezt türelemmel végigvárjuk a kisablak előtt, mert hát, az utiokmány
nélkül bajos lenne elutaznunk és mindenképpen szükségünk van rá.
Hosszabb rövidebb idő elteltével azonban feloszlik a köd és elkezdődhet
a tényleges munka, az okmány kitöltése. Közben persze még illetéket is
kell fizetnünk, hiszen új papír készül és ez nem lehet ingyen. Sajnos
az illeték befizetéséért külön el kell mennünk a postára, mert az,
helyben nem fizethető. Kocsiba vágjuk magunkat és megkeressük a
legközelebbi postát, ahol kis sorban állás után lerójuk az illetéket,
majd a befizetési bizonylattal visszasietünk a rendőrségre. A rendesebb
helyen nem kell újra sorba állnunk az ügyfélszolgálaton, hanem
beengednek soron kívül is, de van ahol nem ez a gyakorlat. Ismét bent
vagyunk hát és ügyünk intézése végre elkezdődik.
A
fegyverútlevél kitöltéséhez a regisztrálandó fegyverek műszaki
bizonyítványát kérik, Magyarországon e dokumentum alapján történik
ugyanis a beírás. Akinek netán több fegyvere is van, mint nekem, annak
bizony Európában egyedülálló sajátos fegyverútlevele lesz! Ugyanis
minden fegyver esetében más és más időpontban jár le a műszaki vizsgák
érvényessége. Ezek a dátumok lesznek az új útlevél érvényességének a
dátumai, de természetesen magának az útlevélnek is van egy saját
érvényességi ideje. Az én fegyverútlevelem 7 különböző időpontig
érvényes! És valószínű, hogy minden egyes lejáratkor újra kell
érvényesíttetnem vagy új útlevelet kell kérnem, új illetéket kell
fizetnem, mert ha nem, még meg is büntethetnek. Ilyen csak
Magyarországon van, mi ebben is tudtunk újat adni Európának, hisz maga
a fegyver műszaki vizsga is hazai sajátosság, mert ezt a gyakorlatot
nem nagyon ismerik máshol a kontinensen.
És van itt egy másik hungaricum is, a Polgári Kézilőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. és az
általa kibocsátott hivatalos dokumentumok. Nekem például a kiállított papírok tanúsága szerint van kettő belga által, kettő Ferlach által és egy orosz által gyártott fegyverem. Csak így nemes egyszerűséggel a gyártó belga vagy orosz vagy Ferlach, és mivel a rendőrség épp ezen papírok alapján állítja ki az európai fegyverútlevelet, így hát abba is így kerültek bejegyzésre a puskák. Amikor Németországban elkérték a fegyverútlevelem és rákérdeztek, hogy ez mi, nagyon szégyenlettem a dolgot. Lekicsinylő mosollyal kioktattak, hogy a belga az egy nemzet, Ferlach meg egy falú és szinte biztos, hogy a fegyveremet nem a belga nemzet vagy az osztrák falú készítette. Arról nem is beszélve, hogy a gyártó műhely illetve mester neve bele is van vésve a puskákba. Nem tehettem mást, minthogy felvállaltam a tudatlan és műveletlen kelet-európai szerepét és néhány percig nem volt jó érzés magyarnak lenni.
Volt, amire magyarázatot sem tudtam adni. A két
megszólalásig egyforma billenő csövű puskám EU kategória besorolása a
magyar szakértők szerint különböző. Az egyik C1 a másik C2. A németek
ezt is megmosolyogták, majd kézlegyintéssel adták tudtomra, hogy a
magyaroknak van még mit tanulni.
Minden esetre nekünk magyar
vadászoknak nem kéne a dolgot ennyiben hagyni. Miért szégyenkezzünk mi
a mások hanyagsága vagy hozzá nem értése miatt. Hiszen fizetünk is
érte! Akkor pedig követeljük meg a bevizsgáláskor a szakszerű
bejegyzéseket. És ha az ország egyetlen, monopolhelyzetben lévő
fegyverbevizsgáló állomásán nem ismerik a külföldi gyártók nevét, akkor
vegyék a fáradságok és tanulják meg. Tanulják meg a külföldi azonosító
vagy mesterjeleket, ismerjék fel azokat és a „nevezzék nevén a
gyereket”. Olyan mesterek, mint Franz Sodia vagy Herbert Scheiring
megérdemelnek annyit, hogy az általuk gyártott puskákat ne egyszerűen a
lakóhelyének nevével címkézze fel a magyar szakma. Minden fegyvernek
van gyártója vagy egy kisipari műhely vagy egy gyár és ezeknek mind van
neve is. Ők a gyártók és nem a falú, ahol a műhely található. És ha
egyes esetekben semmiképp sem állapítható meg a gyártó cég neve, akkor
még mindig tisztességesebb azt írni a hivatalos okmányra, hogy a gyártó
ismeretlen, mint egy falú vagy nemzet nevét.
Nos, az új európai
fegyverútlevelemre egyszerre vagyok büszke és egyszerre szégyellem is
azt. Jó lenne, ha ez az okmány nem a magyar vadászati kultúrálatlanság
bizonyítványa lenne a jövőben és a mi fegyvertörvényünket is jobban az
európai gyakorlathoz tudnánk igazítani. Talán sikerül megérnem egyszer
azt, hogy a magyar fegyverokmányoknak is csak egy lejárati dátuma lesz,
és nem kell külön-külön figyelnem, hogy mikor jár le a fegyvertartási
engedélyemnek, az orvosi alkalmassági vizsgálatomnak, a fegyvereim
műszaki vizsgájának és legújabban az európai fegyverútlevelemnek az
érvényessége.