Fegyverekről igényes vadászoknak

I. rész

Mi a helyzet Magyarországon

Manapság soha nem látott mértékben és választékban juthat fegyverhez a magyar vadász. A hazai boltok szép számmal kínálnak új és használt fegyvereket egyaránt, de nyitva áll előttünk a külföldi vásárlás lehetősége is, és bizony, ha bemegyünk egy külhoni fegyverkereskedésbe hát könnyen a kínálati bőség zavarába esünk. Tanácstalanul nézegetjük a szép új puskákat és nem tudunk választani. Oly sok szempont kerül elő: a különböző kaliberek, egyik erre jó, a másik arra lenne jobb, ez könnyű és jó vele cserkészni, az meg jó lenne a hajtásokban, mert gyorsan lehet vele ismételni, némelyik gyártmányt ismerjük, amazt meg ajánlották mások. Szóval nem könnyű a helyes választás.


Valljuk be férfiasan, a valóság az, hogy nem ismerjük a fegyvereket.

Nem a mi hibánk, hogy az elmúlt 40 évben el voltunk zárva a választás lehetőségétől és örültünk, ha a nehezen megszerzett vásárlási engedélyünkkel gyorsan vehettünk egy vadászfegyvert, olyat amilyen éppen volt a boltban. Nem törődtünk a világgal, hanem örültünk annak, ami volt. Így aztán, most amikor ismét kitárult előttünk a világ, sekélyes ismeretekkel vágunk neki a vásárlásnak. Pedig a fegyverek ismerete is hozzátartozik a vadászati kultúrához, a vadászat története elválaszthatatlan a fegyverek történetétől.


Ebben az írásban szeretnék segítséget nyújtani mindazoknak a vadászoknak, akikben a vadászat szeretete párosul a fegyverek iránti érdeklődéssel és tisztelettel. Mert egy-egy kézbevett fegyver mesél a hozzáértőnek! Mesél a történelemről, az ipar fejlődéséről, az emberi leleményességről, az alkotó készségről, a fém megmunkálás művészetéről és mesél a mecénásokról és a megrendelőkről, akik ösztönzésére egy-egy gyártó a tökéletességig fejlesztette a fegyvert, valóságos művészi alkotásokká emelve azt.


A fegyverek között van mindenféle, a Trabanttól a  Rolls Roys-ig minden megtalálható és hogy autós hasonlattal éljek, a Suzukival is lehet 150 km/órás sebességgel utazni, meg a Mercedes Benz-zel is, de micsoda különbség. Valahogy így van ez a vadászfegyverekkel is. Lőni, eredményesen vadászni szinte valamennyi vadászfegyverrel lehet, de az igényes vadászat kelléke az igényes fegyver lett.


Tapasztalatom szerint, manapság egyre több vadász törekszik arra, hogy régi kiszolgált fegyverét, új márkásabb, megbízhatóbb, az elvárásainak és esztétikai igényeinek jobban megfelelő típusra cserélje le. Napjainkban „rendszerváltás” illetve típusváltás zajlik a fegyverarzenálunkban, a baj csak az, hogy ez a váltás kaotikus körülmények között történik hazánkban. Az esetek többségében legfőbb „szakértőnk és tanácsadónk” ugyanis a közeli vadászboltos, aki -ne felejtsük el- kereskedő! Neki értelemszerűen sokszor az a legjobb fegyver, amit éppen forgalmaz, hiszen ennek eladásában érdekelt. Így aztán kiszínezett technikai előadása, izgalmasan ecsetelt vadászati tapasztalásai után megveszünk egy olyan fegyvert, amelyről később kiderül, hogy a lehetséges választékon belül, nem hogy közepes, de még annál is gyengébb. Ilyenkor aztán bánkódunk, hogy ezért a pénzért mást is, jobbat is vehettünk volna.


Mostanság egyfajta Blaser-kultusz van Magyarországon. Blaser a sikk, ez az álomfegyver. A valóban kiváló fegyvertípus rendkívül jó hazai piaci szereplését több dolognak is köszönheti. Praktikus modul rendszere mellett a sikere köszönhető még a forgalmazásában résztvevő jó kereskedőknek és magyarok hagyományos sznobizmusának.  Nem akarok megsérteni egyetlen egy Blaser tulajdonost sem, de sok vadászt ismerek, aki csak azért vette ezt a fegyvert, mert a menő vadászoknak most ilyen van. Közben nagy pénzeket fizetett ki nemcsak magáért a puskáért, de a sok Blaser emblémás csecsebecséért, amit tartozékként a boltos még rájuk sózott. Nem egy esetről tudok, amikor az R93-ért kifizetett végső ár megközelítette a 2 millió Ft-ot, pedig ezért a pénzért már míves fegyvert is kaphatott volna az illető, igaz sapka, hord szíj és monogramos markolati lapocska nélkül. Bár magam sem vonom kétségbe a Blaser fegyverek kiváló képességeit - nekem is van Blaserem és nagyon szeretem – de a nálunk kapható típusok gépi megmunkálású szériában gyártott darabok, egy jó minőségű csővel kombinált öntvény fém alkatrészekből álló szerkezetek. Még a külön felárért kapható, különböző díszítő és vadászmotívumokkal ékesített borító lemezek is a technika vívmányainak köszönhető gépi vésések. Aki nem hiszi, tegyen csak két azonos típusszámú vésett lemezt egymás mellé. Persze készül kézi véséssel is Blaser fegyver, de azt a boltok nem árulják raktárról. Ráadásul annak ára is oly magas, hogy azért már akár egyedi készítésű fegyvert is rendelhetnénk valamelyik Ferlach-i vagy Liege-i mesternél. És attól, hogy a fegyvert kívül esetleg igazi kézműves munka díszíti, belül még továbbra is gépi gyártású modul alkatrészekből áll. Az Ausztriában kisipari műhelyekben készített fegyverek azonban –saját véleményem szerint – a fegyverművesség egy sokkal magasabb kategóriáját képviselik, mint a Blaser cég bármelyik típusa.


Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy aki anyagilag elszánja magát egy közepes árfekvésű R 93-as készlet megvásárlására, az jobban teszi, ha körülnéz a fegyverek piacán és hasonló árban keres egy igazi kézműves fegyvert. Nem is hiszik, hogy mennyi jó használt fegyver van az interneten vagy Ausztriában a negyedévente tartandó fegyver aukciókon!  6000-8000 Euro körül csodálatos egyedi puskák csíphetőek el, amelyek maradandó értéket képviselnek.

II. rész

Szakértelem és érték


Most térjünk vissza a hazai hozzáértés illetve hozzá nem értés kérdéséhez. Magyarországon, tapasztalatom szerint kevés a fegyvereket igazán ismerő ember. A mai vadásztársadalom úgy viszonyul a fegyverismeret a kérdéséhez, mint a nem vadászok a focihoz. Igazából mindenkinek van véleménye a dologról, sőt a legtöbben szakemberként beszélnek róla, de valójában senki nem ért hozzá. A legelszomorítóbb az, hogy még az sem ért hozzá, akinek pedig hivatalból kellene értenie. Megdöbbentő és elszomorító tapasztalatom volt az ország egyetlen, ma még monopolhelyzetben lévő, hivatalos fegyver bevizsgáló állomásán, amikor márkás fegyvereim „bekategorizálása” miatt álltam sorba órákat. A pulthoz érve átnyújtottam a nemrég vásárolt angol Cogswell and Harrison 20-as puskámat. Az első meglepetés akkor ért, amikor a „szakértő” nem tudta a puskát szétszerelni, hogy megnézze a cső alján lévő gyári számot és próbajelet. A második meglepetés akkor ért, amikor hangosan diktálni kezdte a fegyver adatait a gépírónőnek és puskámat „ismeretlen francia gyártmányúnak” titulálta. Döbbenten jutott el a tudatomig, hogy az ország egyetlen ilyen intézményében, amely ráadásul hatósági szerepkörrel bírva bírálja el a fegyverek milyenségét, nem hallottak még a Cogswell and Harrison cégről, a 10 leghíresebb angol fegyverműhely egyikéről, amely több mint 200 éve készít a szakma krémjébe tartozó míves fegyvereket. Ha a 10 legnagyobb név nem ismert, akkor mi lehet a többi mintegy száz régi és nagy múltú angol műhellyel, akik ezer számra gyártottak ma is csodált vadászfegyvereket. Arra már nem is merek gondolni, hogy vajon halottak e, ismerik e a kilenc ma is dolgozó Ferlach-i fegyverkészítő családot? Valószínűleg nem, mert több konkrét példát tudok, amikor a bevizsgáló által kiállított hivatalos fegyver okmányokon a gyártó egyszerűen csak Ferlach néven van regisztrálva. Márpedig Ferlach egy falú neve Ausztriában és nem a gyártóé. Ez olyan, mintha szegény Kutenics mester által készített egyedi fegyverek gyártójaként Vértesszőlőst írnák be. Szégyen ez a magyarokra nézve. Szégyen, hogy nem tudjuk, hogy minden Ferlachban készült fegyverbe beütik a készítő mesterjelét, de a legtöbb esetben a gyártó műhely nevét bele is gravírozzák a csőbe vagy a csősínbe. Illene hát végre megtisztelnünk a több száz éves múltú manufaktúrákat azzal, hogy nevén nevezzük a gyermeküket, úgy ahogy teszik azt az egész világon!

Hasonló a helyzet a királyoknak és császároknak valaha dolgozó belga és spanyol puskaművesekkel is. Le Forgeron által készített sörétes fegyverem papírjai ma is nemes egyszerűséggel csak annyit árulnak el, hogy puskám gyártója belga. Az európai fegyvergyártás nagy fellegváraiban, Londonban, Birmingham-ben, Liege-ben, Elgoibar-ban, Suhl-ban, Ferlach-ban, Brescia-ban vagy Tulában ma is, több mint félszáz nagy hagyományokkal és múlttal rendelkező fegyverműves cég tevékenykedik, akiket illik ismerni a fegyvert értőknek és szeretőknek. Pláne a fegyver vizsgáztatóinak!
Az említett esetek engem személyesen megdöbbentettek, de tudom, hogy esetem sajnos nem egyedi. A sorban előttem álló vadász egy újonnan (Magyarországon) nemrég vásárolt svájci SHR gyártmányú golyós vadászfegyvert hozott el bemutatásra, amelyről szintén nem hallottak még. Ha már a szakemberek ennyire tájékozatlanok, akkor legalább a cégnél, a számítógépen lehetne egy lista az európai gyártókról, hogy legalább a gépről be tudnák azonosítani a behozott vagy vásárolt jobb fegyvereket. Ezt azért el kellene érni!

Ilyen sajnálatos körülmények között nem csodálom, hogy a magyar vadász tanácstalan fegyverügyekben. Sekélyes ismereteit ott szerzi be, ahol tudja. Igaz az utóbbi időben némi elmozdulás volt tapasztalható, amikor két kiváló szakkönyv is megjelent Kovács Dénes tollából. Legutóbb a Luxus vadászfegyverekről jelent meg egy igen igényes könyve, amely jól példázza a mai fegyveripar néhány igazi értékét.  Jó lenne, ha a magyar nyelvű szakkönyvek publikálása folytatódna, hogy hazai vadászaink képezhessék magukat.  Addig azonban marad a külföld, ahol szép számmal elérhetőek a ragyogó fegyverismereteket nyújtó könyvek, főként angol nyelven. Kiemelendő az amerikai Safari Press kiadó (lásd a www.safaripress.com  honlapot), amely egész sorozatot publikált már a híres fegyverműves dinasztiák történetéről.

Most essen szó a puskákról. A minket vadászokat leginkább érdeklő ma is használatos típusok és fegyver mechanikai rendszerek a XIX. század 80-as éveiben illetve a XX.. század fordulójának tájékán alakultak ki. Azóta az elv egy-két újítást leszámítva nem sokat, az előállítás módja azonban nagyban változott. Az igazi értéket azonban ma is változatlanul a billenő csövű puskák képviselik. Ezek jelentik a legmagasabb szintű fegyver mechanikákat, tartalmazzák a legtöbb hozzáadott szellemi és kézműves értéket. Ezért is a billenő csövű fegyverek, legyenek azok golyós vagy sörétes változatok, ma is a legdrágábbak. És tegyük hozzá, a legvadásziasabbak is! Már gróf Széchenyi Zsigmond is megírta, hogy bár sokféle fegyverrel vadászott életében, a legetikusabbnak a billenő csövű golyós vadászfegyvereket tartja, mert a vadász tudva, hogy nincs ismétlési lehetősége és egy lövésből kell elejtse a vadat, ezért sokkal megfontoltabban céloz és lő. Széchenyinek igaza volt, ezt a gyakorlat igazolja. És ne higgye senki, hogy a billenő csövű puskások kevesebb vadat lőnek, mint az ismétlő fegyverekkel vadászók. Én tehát a billenő csövű vadászpuskák mellett teszem le a voksom két okból is: Először, mert szerkezetileg ezek a puskák képviselik a fegyverművesség csúcsát, másodszor pedig, mert ezek a legetikusabb vadászfegyverek. Nem ellenzem az ismétlő puskák használatát, de ellensége vagyok mindenféle automata fegyver vadászatra történő használatának.

A billenthető cső alapötletét, mint megannyi más találmányt a fegyveriparban, az angoloknak köszönhetjük.  Charles Lancaster fegyverműves elméjében született meg az ötlet a gyors tölthetőség okán 1830-ban. Aztán a XIX. század utolsó felében sorra alakult és ma nagyhírű angol manufaktúrák (James Purdey, Joseph Lang, Henry Atkin, Frederich Bessley, WilliamW.Greener, Robert Churchill, Edgar Harrison, Harris és Henry Holland, hogy csak a legismertebbeket mondjam)  mind az öreg Lancaster ötletét fejlesztették tovább. A tökéletesítésbe persze beszálltak a belgák is, és az ekkor már szintén híres Lebeau család, a Francotte, a  Dumoulin és a Forgeron cégek átvették az angol lakat szerkezeteket  és saját tudásukat hozzátéve egyedi megoldásokkal is gazdagították a billenő csövűek fegyvergyártást. Ugyanezt tették a leghíresebb német fegyverkészítők Suhl-ban, a Heym, a Kieghoff, a Sauer és a Merkel család. A XX.század 30-as éveire aztán olyan műszaki tudás és innováció összpontosult  e cégek fegyvereiben, ami ma is verhetetlen és az élvonalat képviseli.

III. rész

A billenő csövűek


Ha elfogadjuk a billenő csövű puskák klasszikus voltát és műszaki felsőbbrendűségét, akkor igyekezzünk ilyet beszerezni. Persze a jó billenő csövű nagyon drága, főként, ha újonnan kívánjuk megvenni. De megpróbálhatunk használtan is hozzájutni!

Magyarországon az 1920-as és 30-as évek tájékán nagyon sok márkás fegyver talált gazdára, amelyek többsége még ma is az országban van. Különösen népszerűek voltak a német és belga sörétes puskák, de főuraink angolhonból rendelt fegyvereket is használtak. Aztán az 1970-es évektől nagyon sok suhl-i Merkel érkezett hazánkba a volt NDK-ból. Bár a suhl-i nagy családok mind nyugatra menekültek, a Thüringia-i gyárban azonban ottmaradtak a régi szakemberek, akik tovább vitték a hagyományokat. Az NDK idején is egészen kiváló fegyverek készültek kis szériában, különösen a kézi megmunkálású BÜHAG-ok a kiemelkedőek. Ezekhez akkor méltánytalanul alacsony áron (4000-5000 Ft-ért) hozzá lehetett jutni és ma is sok „szalad belőlük” a vadászmezőkön. Tegyük hozzá hibátlanul.  Nos, ezekből az idős vadászok gyakran kínálnak eladásra 80 és 150.000 Ft közötti áron. Ezek a fegyverek nagyon megérik az árukat, mert műszaki értékükből semmit sem von le az a tény, hogy ezeket Kelet-Németországban készítették és mára már lekopott róluk a barnítás.


Néha meg lehet csípni a két háború között készült belga Forgeront vagy Fabrique National-t, mert ezekből arisztokráciánk szép számmal rendelt a két háború között. Az esetek nagy többségében a mai használója nem is tudja, hogy mi van a kezében. És mivel egyre több idős vadásztársunk teszi le a fegyvert egészségi vagy anyagi okok miatt, érdemes hát figyelni és lecsapni ezekre a fegyverekre.


A billenő csövű golyós fegyvereknél nehezebb a helyzet. E téren a használt piac kínálata jóval szegényesebb még külföldön is. Magyarországon egy-két esetet kivéve billenő csövű golyós fegyvert még újonnan is alig-alig kapni. Néhány feltörekvő új olasz gyártó (pl. a Fair cég) próbálkozott bock rendszerű duplagolyósok forgalmazásával, de a boltokban többnyire ezek is csak megrendelésre, némi várakozással kaphatóak. Pedig jó lenne, ha meg lehetne tapogatni őket a boltban. Az itthon elérhető olasz duplacsövűek közül a nagyhírű Beretta gyár Silver Sable II. modellje viszi el a pálmát. Bár ez a fegyver is gépi megmunkálású, sorozatban készülő típus, kivitele és megmunkálása és belső szerkezeti megoldásai alapján mégis az igényes fegyverek közé sorolandó. Ráadásul a fegyver esztétikailag is szép és kiválóan lő.


Tovább vizsgálva a hazai kínálatot ismét a Blaser-nél kötünk ki. Ez a következő árkategória, amelyben billenő csövűt is kaphatunk itthon. A most forgalmazott K-95 és néhai elődje a K-77-es modell az igényesebb fegyver-kategória képviselői, kiválóan lövő, nagyon biztonságos fegyverek. Jólehet alkatrészei gépi megmunkálásúak, de etikai szempontok miatt azonban feltétlen ajánlom az igényesebb magyar vadászoknak, sokkal inkább, mint az R-93-as tolózáras modellt. Sajnos a Blaser S2-es duplagolyós billenő csövű modelléje - egyéni ízlésem szerint - ormótlanra sikeredett, elvesztette mindazt a kecsességet és finom vonalvezetést, ami a K sorozat különböző darabjait jellemezte. A vastag cső és a széles csősín nem illik ehhez a puskához, bár kiváló lőképességét nem vonom kétségbe.

A magyar fegyverpiac billenő csövű golyós fegyver kínálatának egyik csúcsát mai is a Merkel fémjelzi. Ez már az igazi kézműves kategória, valódi időtálló érték, de meg is kérik az árát. Már a gyári megrendeléskor sem tekinthető olcsónak (Kb. 1,2 millió Ft), amelyre a forgalmazásban résztvevő egy-két magyar kereskedő cég még igyekszik tekintélyes hasznot is rátenni, így hát keveset is adnak el belőle. Azaz igazság, hogy ebben az árkategóriában, már érdemesebb elmenni közvetlenül a gyártóhoz. És lehet, hogy nem is kell elmenni egészen Sulh-ig, mert ebben az árban Ferlachban is találhatunk egy-két jó fegyvert.

Néhány szó a belgákról.

A belga fegyverművesség több száz éves múlttal a háta mögött manapság sajnos kihaló félben van. A legnagyobb és leghíresebb műhelyek (Forgeron, Francotte, Piepper, Dufourny, Raick, Téathe, Saive) bezártak, az ezeknél dolgozó híres mesterek visszavonultak vagy angliai cégekhez mentek át. Az 1865 óta működő Lebeau-Courally cég még jól tartja magát, de mivel új árai az angol Holland-Holland cégével vetekszenek, a magyar vadászok számára ez többnyire elérhetetlen. Azért működik még Belgiumban érdemleges műhely, amely képes egyedi igényeinket kielégíteni ráadásul megfizethető áron. Ezek közül a legutóbbi FEHOVA alkalmából már kiállított Budapesten Joseph Lebrun, aki műhelyében a volt Francotte cég négy öreg mesterét foglalkoztatja napjainkban. Csak egyedi megrendelésre készít klasszikus fegyvereket teljesen kézi munkával, évente 10-12 darabot. A belga puskaművesek új generációjába tartozik Charles Servais, Herstal városában  és Fernand-Marc Cornan, a Liege melletti Herve településen, akik a régi fegyverműves iskolák hagyományait viszik tovább és kézzel készítenek nagyon szép egyedi fegyvereket. Érdemes őket felkeresni mielőtt új fegyverünkről döntünk.

 Még egy jó tipp Spanyolország. Nálunk kevesen ismerik a spanyol fegyvereket, pedig nem akármilyenek ám. Eibar és Elgoibar települések adnak otthont annak a 10 ma is működő műhelynek, illetve gyárnak, amelyek múltja a XX. század legelejéig nyúlik vissza. Nem egy közülük a spanyol királyi udvar szállítója volt és a legigényesebb angol és német kézi fegyvergyártási hagyományokat átvéve gyártja ma is az egyedi fegyvereket. A spanyol fegyverek nagyon sok alkatrésze angol műhelyekben készül, de a megmunkálás spanyol kézimunka. Ebben a Kemen, az Arrieta, az AYA, a Grulla cégek olyan jók, hogy időnként bérmunkát is végeznek a nagyon nagy nevű londoni mestereknek. Sajnos a spanyol cégeket nehéz megtalálni az interneten, de levélben fel lehet velük venni a kapcsolatot és készséggel adnak felvilágosítást fegyvereikről, áraikról.

Végezetül essen szó a használt fegyverek piacáról is.

Magyarországon eddig csak néhány hevenyészet próbálkozás volt arra, hogy az internet segítségével teremtsünk fórumot az eladásra váró hazai fegyvereknek. Sajnos nem igazán működik. Működik viszont Ausztriában, Németországban, az USA-ban és Angliában. Egész sor kereskedő teszi fel használt fegyver készletét és a megszerzés szabályait a honlapjára. Amerikában ez a kínálat egészen kimagasló és árban is olcsóbb, mint Európa.  Ne féljünk hát körbenézni az interneten mielőtt vásárlásra adnánk fejünket. Ha másért nem, mert tájékozottak leszünk az árakról, az egyes fegyverek valós értékéről és közben még tanulunk is, mert megismerjük a régi puskaművesek neveit és alkotásait.

Ausztriában sok a használt fegyver, a nagyobb kereskedők Bécsben és más városokban szinte mind tartanak kézalatti fegyvereket. Ezek általában kiváló állapotúak és sok köztük az értékes darab. Az áruk általában nem sokkal több, mint egy itthon vásárolt csicsásabb Blaser készleté. Jó vásárlási lehetőséget kínál a negyedévente Bécsben megrendezésre kerülő fegyver aukció is, ahol esetenként több száz puska kerül kalapács alá, köztük egészen kiváló darabok is.

És ha netán megtetszik valami, egy megszerzési engedély birtokában az Európai Unió valamennyi országában (Anglia kivételével) azonnal megvehetjük a kinézett puskát és az ottani eladó számlája és export okmánya birtokában, már hozhatjuk is haza. Mehetünk egyenesen a lakóhely szerinti Rendőrkapitányságra, ahol a fegyvert, egy kategória kódot feltüntető műszaki igazolás kíséretében már be is írják a könyvünkbe. Az Unió tehát leegyszerűsítette a behozatalt, érdemes hát élni vele.

Ne féljünk tehát jó puskát behozni, legyünk igényesek a fegyverünkre és ezzel is emeljük a magyar vadászkultúra rangját. 



Cseterki Imre



Mátyás Balázs fegyvervésnök, fegyverműszerész, Tapolca 8300 Apponyi A. u. 4. tel: +36 30 562 7105 e-mail: info@neogravir.hu Minden jog fenntartva ©