Előszó
Kevin „Doctari” Robertson
Aki egy kicsit is járatos az afrikai safarik világában, vagy Afrikába vadászni készülvén szakkönyveket lapozgat, annak valószínűleg nem ismeretlen Kevin Robertson neve, a ma élő nagy Afrika vadászok egyik mohikánja, a kafferbivalyok és megannyi egzotikus állatfaj kiváló tudósa, lelkes védelmezője és vadásza. Kevin, akit kontinens-szerte csak Doctari-nak hívnak, állatorvos végzettségű. Innen is a beceneve, no meg onnan, hogy mint afrikai hivatásos vadász már sokszorosan ledoktorált és tudásával kivívta hivatásos társai és a sportvadászok tiszteletét. Nem véletlen, hogy ma Ő a Dél-Afrikában működő Professional Hunters College (Hivatásos Vadászok Főiskolája) egyik vezető tanára, felkészíti és továbbképzi a szakma profijait Afrikából. És amikor nem tanít, akkor hivatásos vadászként vadásztat Afrika számos vadászterületén, mikor éppen hol kérik fel a vadászat vezetésére. Így aztán gyakorló vadászként bejárta már a fekete kontinens valamennyi fontosabb országát, óriási tapasztalatokra tett szert a különböző fegyverek és kaliberek használatában. Eddig megjelent könyveiben (Nyati, The Perfect Shot, Africa’s Most Dangerous) gyakorlati útmutatásokat ad az alkalmazandó fegyverekről, a különböző kaliberek előnyeiről és hátrányairól, azok hatásáról. Elismert ballisztikai szakember és amatőr lőszerkészítő. Mostani írásában tudósítást ad egy új afrikai kaliber több szakemberrel közösen történt megalkotásáról.400-as TEMBO
Hogyan született egy új kaliber
Lehet, hogy ez lesz a tökéletes afrikai fegyver?
Cseterki Imre
Dr. Kevin Robertson, neves afrikai hivatásos vadász és fegyverszakértő beszámolója
egy új kaliber megalkotásáról
Minél
öregebb az ember, annál inkább képes azt hinni, hogy a dolgok nem
véletlenül történnek az életben. Vannak, akik azt mondják, hogy
szerencsén vagy a véletlenen múlik egy-egy esemény bekövetkezése. Én
azt hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mert az én életemben sok
véletlennek tűnő esemény egy életre szóló meghatározó élménnyé
változott, és ezért hálás is vagyok a sorsnak.
Ilyen esemény
volt életemben Edd Woslum-al és feleségével való találkozásom néhány
évvel ezelőtt, amikor még Észak Zimbabwe-i farmomon éltem. Ekkor írtam
a „Perfect Shot” című könyvemet és az írást megszakítva fehér
rinocérosz vadászatára utaztam Nartalba. A fárasztó utat megszakítva
egy éjszakára megálltam az észak transvaal-i Bandalierskop-ban, Dennis
és Carol Ball vendégházában. Véletlenül, épp akkor vadászott ott a
Woslum házaspár két másik amerikaival. Tudván, hogy én is egy hivatásos
vadász vagyok, a házigazda a vendégek asztalához invitált egy közös
vacsorára. Ekkor találkoztam először Edd Woslum-al, aki mint Idaho-i
üzletember, afrikai vadászatszervező és az Evolution Fegyvergyár
felvilágosult szellemű tulajdonosa, nagyon érdekes egyéniségnek
bizonyult. Mint kiderült, ráadásul Edd nemcsak szenvedélyes vadász,
hanem az egyik legelhivatottabb fegyverszakértő is, akivel valaha
találkoztam. Ráadásul több afrikai tapasztalattal rendelkezett, mint
némelyik helyi Afrika-vadász és főként sokat tudott a gyakorlati
ballisztikáról, így szinte természetes volt, hogy mindjárt az első
találkozásunkkor a gondolataink egymásra találtak. Sajnos első
együttlétünk rövid volt, de kapcsolatban maradtunk és néhány hónappal
később Edd megkeresett egy kéréssel.
Abban az időben az amerikai
gazdaság felfelé ívelt, az afrikai vadászatok iránti érdeklődés nagy
volt és ezzel együtt az afrikai vadászatokra alkalmas fegyverek iránti
kereslet is nőtt. Az Evolution Fegyvergyártó cég üzletet látott ebben
és egy új, univerzális afrikai kaliber kifejlesztésén gondolkodott,
amihez tanácsot kért tőlem.
A feladat nem volt könnyű, mert
túl sok szempontot kellett figyelembe venni. Először is az új fegyver
legyen könnyen hordható, azaz a dupla csövű golyós súlya ne legyen
több, mint 10 font (4,5 kg). Ebből adódóan a fegyver visszarúgó erejét
olyan mértékre kellett visszaszorítani, hogy a fegyver még kezelhető
maradjon és ne hasson negatívan az azt használó lőképességére.
Másodszor, a kaliber alkalmas legyen valamennyi afrikai vadfaj (mintegy
250 féle egyed) vadászias elejtésére. Mindent összevetve, érdekes kérés
és kihívás volt ez számomra, amely egy komoly gondolkodást indított el.
Hosszú
latolgatás után azt javasoltam, hogy az Evolution cég 450/400 kaliberű
duplagolyós fegyver gyártásán és az ehhez illő új lőszer kifejlesztésén
gondolkodjon. A régi idők óta senki nem szánta rá magát arra, hogy
ilyen kaliberben duplacsövű puskát készítsen. A kaliber melletti
érvelésemet alátámasztotta az is, hogy a nagy Afrika vadászok, mint
például John Pondoro Taylor is ezt a kalibert tartotta a legjobbnak és
még Craig Boddington, a ma élő afrikai fegyverszakértők Donja is nemrég
úgy nyilatkozott, hogy élete egyik nagy vágya egy 450/400-as duplacsövű
puska.
Nem véletlen azonban, hogy eddig senki nem készített ilyen
puskát. Kiderült ugyanis, hogy ebben a kaliberben duplacsövet gyártani
olyan szerszámozottságot igényelne, amely megengedhetetlenül drágává
tenné a dolgot, ezért az Evolution cég is úgy döntött, hogy inkább a
népszerű 470-es Nitro Express gyártására tesz kísérletet. Ez a
próbálkozás bár nem hozta a kívánt eredményt mégsem volt hiábavaló,
mert meggyőzte Edd-et és engem is, hogy az ideális afrikai kaliber
valami más kell legyen.
2000-ben meglátogattam Edd Wolsumot
Idaho-i otthonában. Érdekes élmény volt nekem a melegvérű afrikainak,
aki sose látott havat az Észak Idaho-i tél. A sok hó és jég azonban
nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a meleg szobában sokat gondolkozzunk az
ideális kaliber kérdésén. Edd és én komoly ballisztikai számításokba
fogtunk. Azzal kezdtük, hogy meghatároztuk az elérni kívánt
sarokszámokat. Ezek a következők voltak:
1. A nagykaliberek
esetében a lövedék csőtorkolat kezdő energiája (ME) a törvényes minimum
szerint legalább 4000 ft lbs kell legyen.
2. A jó ölőhatás és
penetráció véget a lövedék 120 lb fps pillanatnyi érték (MM) körül kell
teljesítsen. (Megjegyzés:A lövedék pillanatnyi értékét úgy számolják,
hogy a lövedék fontban (lb) mért súlyát megszorozzák a lövedék
láb/másodpercben mért pillanatnyi sebességével.)
3. A jó
sokkhatás és megállító képesség véget a lövedék KO (knock out) értékét
45-nél nagyobbra tettük és ez azt jelentette, hogy a kaliber
mindenképpen .375-nél nagyobb kellet, hogy legyen. (Megjegyzés: a
lövedék KO értékét úgy számolják, hogy a lövedék fontban mért súlyát
megszorozzák a láb/másodperben megadott sebességgel és a lövedék
inch-ben mért átmérőjével.) Itt érdekes megemlíteni, hogy bármely
kaliber esetében a lövedék az optimális sebességének elérése után a
sebesség további növelése már alig van hatással a KO értékre, azaz a
sokkhatás nem javul arányosan a sebesség emelkedésével! A 375-ős
kaliberek közül egyik sem éri el a 45-ös KO értéket. Egyedül a 378-as
Weatherby közelítette meg, de ez a kaliber sok más tulajdonsága miatt
semmiképpen sem lehet az ideális afrikai fegyver.
4. A kellő
mélységi roncsolás (penetráció) és a megfelelő távolságban még
elérhető ledöntő erő szempontjából a lövedék SD-je (keresztmetszeti
terhelése) 310 és 330 értékek között kell legyen. Amikor a
vadászat életveszélyes helyzetté változik a lövedék SD értéke
(keresztmetszeti terhelése) meghatározó szerepet játszik.
Kétség kívül ebben a műfajban az 500 grain-es 458-as kaliberű lövedék
és a 410 grain-es lövedék a 416-os kaliberben a két leghatásosabb. Hogy
miért? Egyszerűen azért, mert ezeknek a lövedékeknek a SD-je 341
illetve 338 értékű. Ennek a gyakorlati tapasztalatnak az alapján a
kifejlesztendő kalibernél illetve lövedéknél ezt az SD értéket tűztük
ki célul.
5. A 200 méterig elfogadhatóan lapos röppálya
szintén fontos kritérium volt, hogy a lőszer alkalmas legyen az antilop
félék vadászatára is. Ehhez legalább 2300 láb/másodperces (fps) lövedék
sebesség elérése volt szükséges. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
olyan lövedékre van szükségünk, amely 100 méterre belőve nem esik
többet, mint 4 inch-et (10 cm-t) 200 méteren.
6. Cél volt, hogy a fegyver csövében a nyomás lehetőleg 50000 psi alatt maradjon.
7.
Végezetül a fegyver teoretikus visszarúgó erejét határoztuk meg. Egy
még elfogadható és könnyen hordható 10 font (4,5 kg) súlyú fegyvert
alapul véve, a visszarúgó erőt elfogadhatóvá kellett tegyük. Köztudott,
hogy minél könnyebb egy fegyver a nagy teljesítményű lövedékek annál
nagyobb visszarúgó erőt fejtenek ki. A gyakorlatból tudom, hogy egy
átlag vadász alkatával az 50 fontos visszarúgó erő az a felső határ,
ami még elviselhető. Ezért az új fegyvernél a visszarúgó erőt maximum
45 font nagyság környékére terveztük.
Ez a hét érték lett a cél, de hogyan lehet mindezt egy lövedékben és a hozzávaló fegyverben ötvözni?
Edd
és én azzal kezdtük a munkát, hogy átnéztük az összes olyan, már
meglévő kaliber és lőszer kombinációját, ami közelített ezekhez az
értékekhez. Megvizsgáltuk hát a következő kalibereket: 9,3x62 és
peremes testvére a 9,3x74R, a 9,3x64, a 375 H&H, a 450/400, a
400-as Pondoro, a 416 Rigby, a 416 Rem Mag, a 404 Jeffry, a 425
Express, a 425 Westly Richards, a 458 Win Mag.
Mire végeztünk a
számításokkal már többé-kevésbé tudtuk, hogy mit kell csináljunk. Az új
Remington Ultra Magnum hüvelyét (amely eredetileg a 404-es Jeffry
töltényhüvelyéből készült) választottuk és 411-es kaliberre akartuk
átkalibrálni. Majd Edd azt javasolta, hogy csináljunk egy 400-as
kalibert azért, hogy a lövedéksúlyt kicsit csökkentve gyorsabb
kezdősebességet adhassunk a töltetnek, de még az előre meghatározott
paramétereken belül maradhassunk. És ismét elővettük a számológépet,
osztottunk-szoroztunk és kezdett minden összeállni.
A
350 grain-es lövedéksúlynál a 400-as kaliber 312 SD értéket adott, 375
grain esetében már 334 SD-t és a 400 grain-es nehézlövedék 356 SD
értéket mutatott. 2300 fsp sebességnél a 350 grain-es golyó 4112 ft lbs
csőtorkolati energiát adott le, MM értéke 115 lb fps volt és KO hatása
elérte a 46-os értéket. A nehezebb 400 grain-es lövedék 2200 fps
sebességgel indult és 4300 ft lbs kezdő energiát mutatott 50-es KO
értékkel. Amikor a ballisztikai röppályát is kiszámoltuk és az előre
elképzelt határokon belül volt, már tudtuk, hogy a visszarúgó erővel
sem lesz baj. Minden stimmelt hát, csupán egy baj volt, 400-as
kaliberben senki nem gyárt csövet és hozzávaló lőszert a világon.
A
rákövetkező napokban mindketten Reno-ban voltunk elfoglalva a Safari
Club International konvencióján. Edd a cége, az Evolution standján
szorgoskodott, én a Safari Press kiadó pultjánál dedikáltam könyveimet,
de amint estefelé oszlott a tömeg, közös találmányunk ügye úgy húzott
minket egymáshoz, ahogy két mágnes vonzza egymást. Közösen kifőzött
csemegénkkel aztán felkerestük a Barnes Lőszergyárnál Randy Brooks-ot,
aki szintén ott volt a renoi kiállításon. Arra gondoltunk, hogy a
Barnes cég új lővedéke, az X-bullet, talán alkalmas lenne arra, hogy a
mi kaliberünkben egy tökéletes afrikai lövedékké váljon. Randy
gyakorlott afrikai sportvadász lévén azonnal megértette, hogy miben
sántikálunk és felajánlotta a Barnes cég segítségét.
A dolgok
kezdtek jól alakulni. Már csak a 400-as cső hiányzott. Ekkor
találkoztunk John Krieger-el, aki egyedi csövek gyártásával foglakozik.
John-t hamar megnyertük az ügynek és mellénk állt. „No problem”
kijelentése reménnyel töltött el minket. Craig Boddington szintén
Reno-ban volt és amikor elmondtam neki tervünket felcsillant a szeme.
Ennek működnie kell, meg kell csinálni- biztatott bennünket, és szavai
megerősítették hitünket.
A renoi kiállítás véget ért és én
hazarepültem Afrikába, Zimbabwe-be, ahol a fekete politikusok
irracionális intézkedései következtében háborús viszonyok alakultak ki,
farmomat államosították, földjeimet elvették. Így sajnos kisebb gondom
is nagyobb volt az új fegyver ügyénél. Az ügyek intézését Edd barátom
vitte tovább, én csak e-mail-ben értesültem a fejleményekről.
Az
új kalibernek is Edd adott nevet, 400-as TEMBO-nak keresztelte.
Leveleiből megtudtam, hogy a csövön belüli nyomás alacsonyan tartása
véget a lőszernél a 404 Jeffry hüvelyének módosítása mellett döntöttek.
Dave Kliff, a Pacific Precision Grinding cég szakembere alakította ki
az új kaliberhez illő töltényhüvely végleges alakját és méreteit. A
404-es Jeffry töltényhüvelyét megrövidítette, változtatott a váll
alakján és a nyakat megnyújtotta úgy, hogy a végleges forma 107 grain
víz befogadására lett alkalmas. Dave ehhez a hüvelyformához
elkészítette a kamramaró szerszámokat is. Közben Randy Brooks emberei a
Barnes cégnél megtervezték és legyártották az első 350 grain-es súlyú,
X-bullet típusú magokat a 400-as kaliberben. Ez 1,465 inch
hosszúra sikeredett. Mindezeket az információkat aztán megkapta John
Krieger, aki nekilátott a cső gyártásához. Kiszámította, hogy a 2300
fsp sebesség eléréséhez 14 inch- enként 1 fordulatot megtevő huzagolás
szükséges a csőben és elkészítette az első 24 inch hosszúságú minőségi
400-as csöveket.
A legfontosabb alkotóelemek tehát együtt
voltak, de még egy lényeges dolog hiányzott. Ez a 400-as Tembo lőszer
elkészítéséhez szükséges prés matrica és tartozékai. Ebben a Hornady
cég matrica gyártó részlege sietett a segítségünkre és rövidesen ez is
elkészült.
A legyártott 400-as csövekből és a hozzávaló 400-as
Tembo kamramarók segítségével az Evolution cég elkészítette a világ
első 400-as Tembo fegyverét, amely azonban egy Winchester Model 70
mintájú tolózáras ismétlőfegyver volt. A puska egy 1,5 – 5 szörös
Leupold távcsővel szerelve 9,75 font súlyt nyomott.
Közben az új
fegyver megalkotásának híre nem maradt titok és mások is kedvet kaptak
hozzá. Andy Hill, az amerikai New Jersey állambeli Hawk Bullets
lővedékgyártó cég tulajdonosa gyártani kezdett 400-as kaliberben több
fajta konvencionális ólomvégű és teljes köpenyes lövedéket és ezzel
lehetővé tette, hogy bővüljön a 400-as Tembo-hoz alkalmas lőszerek
választéka. Edd Wolsum pedig az első gyakorlati próbára készült
Afrikába, antilopvadászatra Észak Transvaal-ba és kafferbivalyra
Zambiába. Igaz a fegyverhez való első lőszerek csak az indulás előtti
napokban készültek el házilagosan, mert a gyárakból a frissen gyártott
lövedékek (magok) is az utolsó pillanatban érkeztek meg postán. Végül a
lőszereket Edd otthon letöltötte Hogdon 4831 típusú gyorségésű lőporral
és Federal 215 Magnum típusú gyutaccsal. Arra már nem volt idő, hogy a
lőszereket a Barnes cégnél előzetesen alaposan le is tesztelje, de
házilagosan mért egységes 46 ft lbs nagyságú visszarúgó erő alapján a
töltések egyenletes jó minőségűre sikerültek. Ekkor az alábbi szövegű
üzenetet kaptam Eddtől: „Feleségemmel együtt, mindketten 100 méteren 1
inches körön belül lőttünk ezzel az átkozott elefánt puskával.”Abban az
évben július közepén csatlakoztam Eddhez és barátaihoz és elkísértem
őket vadászni a 30.000 ha-os Sentimel birtokra a zimbabwei Lipovo
környékén. Két olyan esztendő után, amikor az átlagosnál is több
csapadék volt, Sentimel területét gazdag fű borította, ami csakúgy
vonzotta oda a sok vadat. A birtok tulajdonosa azonban nem örült
a sok kérődző állatnak és szorgalmazta az állomány visszaszorítását a
korábbi szintre és örült a vadászatnak. Nos ez helyzet kiváló alkalmat
kínált a Tembo gyakorlati kipróbálására.
A főpróba célpontja a
wildebest (gnu) vagy más néven a szegény ember bivalya lett. Erről a
furcsa küllemű antilop féléről azonban köztudott, hogy Afrika egyik
legszívósabb állata. A vadászcsapat tagja volt Tom Lintner is, neves
fegyverszakíró, az amerikai Full Bore Rifle versenylővő csapat
kapitánya. Tom egy igazi távlövő specialista és tudását mindjárt
hasznosította is az új Tembo puska kipróbálásánál. Egy jól irányzott
lövéssel mindjárt meg is lőtt egy gnu bikát 305 méterről. A szívós
állatot Tom egyetlen lövése tisztán és gyorsan terítette le. Ezután
több sikeres lövés következett és a puska annyira megtetszett a
társaságnak, hogy jómagam csak egy lövést tehettem vele. Ez az egy
lövés azonban engem is meggyőzött a Tembo rendkívüli ölőerejéről. Egy
gnu bikára lőttem kb. 200m-re, amely félig szembe, félig keresztbe
állt. A szálkeresztet a szügye jobb oldalára helyezetem és támasztásból
lőttem. Nem éreztem különösebb visszarúgó erőt, viszont halottam az
X-bullet lövedéket becsapódni a vad testébe. Olyan hangot adott, mint
amikor egy jó zaftos paradicsomot erősen a falhoz vágunk. A gnu bika
élettelenül összecsuklott, csak a lábával rúgott egyet-kettőt. A lövés
után lemértük a távolságot, 198 méter volt. A gnu vadászat meghozta az
első ballisztikai tapasztalatokat: a 100 méterre 3 inch (7,5 cm-t)
magasat lövő 400-as Tembo, 200 méteren lőtt pontot, 250 méteren 4
inchet (10 cm-t) és 300 méteren 12 inchet (30 cm-t) esett.
Este
a tábor nyúzóhelyén alkalmam volt, megnézni a lövedék a vad testében
végzett munkáját. Az X-bullet a vállcsont mellett a nyaktőnél hatolt be
a kamrába. Kilukasztotta a két tüdőlebenyt és a szívet is érintve a
hátsó comb előtt akadt meg a bőrben. A belső szerveken egyenes hosszú
lőcsatorna látszott, de a gerincet sehol sem érte el. Ez meglepett,
mert vad azonnali összeesése arra utalt, hogy gerincet is ért a golyó,
de mivel ennek semmilyen nyomát nem találtuk a tűzberogyást a fellépő
hidrosztatikus energiának tudhatjuk be.
Mindent összevetve,
összesen 20 antilopot hoztunk a terítékre az új Temboval. Egy Eland-ot,
egy vizibakot, 4 gnút, 3 zebrát és 11 impalát, 80 és 300 m közötti
távolságokról. Egy lövést kivéve, minden vad tűzberogyott a Tembotól.
Valamennyi vadat alaposan átvizsgáltuk a zsigereléskor, de csak egy
deformálódott lövedéket találtunk meg a félig szemben álló gnu
esetében. Az összes lapockán lőtt vad testét a lövedék átütötte és a
túloldalon távozott. Nincs kétség a Tembo nagy ölőerejű halálos kaliber
az antilopokra.
Az igazi próbát azonban a bivalyvadászat jelentette,
amelyre Edd nélkülem ment el Zimbabwe-ba a Dande Safari területére. A
vadászatról az alábbi e-mail üzenetet írta:
„A Tembo
csodálatosan működött! Az általam meglőtt bivaly egy igazi „dugga boy”
(magányos öreg bika) volt. Az első lövésem oldalról érte, pontosan a
vitális háromszögbe csapódva. A bika a becsapódást követően kirúgott és
felénk fordulva vágtába fogott. Ekkor kapta a második lövést a szügye
közepébe, amire azonnal földre rogyott. Game over! Boncoláskor mindkét
lövedéket megtaláltuk. Az első lövés érte a lapockacsontot is, azt
átütve behatolt a kamrába, azon keresztül hatolt és a túloldali
lapockát eltörve a bőr alatt állt meg. A lövedék elgombásodva, de
egyben maradt, 350 grain tömegét szinte teljesen megőrizte! A második
golyó áthatolt a vállon, átütötte a tüdőt, érte a szívet és a hátsó
medence csonton állt meg. Tömege 306 grain volt, az eredeti súlyának a
87 %-a. Ez egyserűen fantasztikus! Már alig várom, hogy ismét
használhassam.”
Ma már nincs kétség, a 400-as Tembo minden
vonatkozásban teljesíti azokat a paramétereket, amelyeket előzetesen
meghatároztunk. Meglepően kellemes és puha a lövés vele, csodásan
pontos, bámulatosan látványos az ölőereje és még a 350 grain-es könnyű
lövedékkel is hatásos a legkeményebb afrikai vadakra is. Úgy tűnik
megszületett a tökéletes Afrika-kaliber. Mi meggyőződéssel hisszük ezt,
de igazunkat majd az idő fogja bizonyítani.